A császárné apja
nagy napra virradt ma:
az újságok is megírták
a szép Portugáliát,
Ausztriát, Japánt, bruhhahha,
bumm-bumm-bumm, csak rajta,
bumm-bumm-bumm!
A dalocska 3.20-tól hallható eredeti svéd nyelven.
Azon kevés emberek egyike vagyok, aki jobb szeret filmfeldogozásokat nézni, mint könyvet olvasni. Ha már elképzelek valamit, akkor jobb szeretem, ha azok a saját gondolataim, és nem valaki máséi - ellenben a film az varázslat. Gyerekkoromban mozigépész akartam lenni, és amit a klasszikus moziban szeretni lehet, azt én a mai napig imádom. Képes vagyok megnézni egy borzalmas filmet egy jó operatőri munkáért... na mindegy. Ennyit rólam.
A Portugália Császára Selma Lagerlöf egy regényéből önmaga által átírt és színpadra alkalmazott dráma - főhőse egy átlagos svéd paraszt, akinek a lánya elmegy a faluból a nagyvárosba. Az öreg, akinek a felesége meghalt, és egyedül éldegél, részben a maga szórakoztatására, részben a lánya távollétének kimagyarázására kitalál egy történetet, nevezetesen azt, hogy a lánya feleségül ment a portugál császárhoz, és most császárné. A lánya persze küld neki haza pénzt, amelyből a szegény paraszt díszes felöltőt, cilindert, sétapálcát vesz magának, és egyre inkább kezdi maga is elhinni (no meg a körülötte élő egyszerűbb népség), hogy ő a portugál császárné apja - de mindig akad azért, aki gúnyt űz belőle és megalázza. Aztán az illúzió persze összetörik, mert kiderül, hogy a lánya tulajdonképpen prostituált Stockholmban, és ebbe az idős férfi teljesen belerokkan.
A film természetesen beszerezhetetlen, a Magyar Televízió archívumában romlik nyilvánvalóan, és valószínűleg nem él rajtam kívül olyan ember az országban, aki emlékezne rá, és szívesen megnézné újra. Nem ez az egyetlen film persze, rengeteg cím és jelenet kering a fejemben értékes, érdekes, és a mai napig aktuális műsorokról, ami helyett az átlagos kaka megy az állami televízióban is.
Szeretnék elindítani ezzel egyfajta hagyományt, és mindenkit bátorítanék arra, hogy a saját blogján, a saját életterében kezdjen el beszélni azokról a filmekről, amelyek gyerekkorában meghatározóak voltak a számára. Ha elég virtuális nyomot hagyunk az éterben, és előbb-utóbb lesz, aki rákeres google-ban ezekre a címekre, talán egyszer visszakerülnek a tévé képernyőjére, ahová valók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése