Szkrú

Összefoglalom körülbelül, amire emlékszem.

Szóval, a mítü ánd grítü. Fel voltunk sorakozva, jegy, fanklub kártya, fényképes igazolvány, beengednek, átkutatják a cuccunkat (előttem egy lánytól elvették a páleszt, úgyhogy hála égnek, hogy az enyém fadobozban volt), majd az ellenőrzésnél felszökött a kis hölgy szemöldöke, amikor megfordította a személyimet... de azért jólesik a gondolat, hogy nem kell fiatalabb életkort bevallanom, mert ha elsütöm bárhol a "majdnem harmincat", kapásból jönnek a bókok, meg a "nem hiszem eeel..." 

(Rossznyelvek erre mondanák, hogy a háj ránctalanító hatású. No igen :) )

Szóval, bementünk, srácok kijöttek. Hátsó sor áll, első sor három széken középen üres hely, ahová szép sorban mindenki leül, pózolás, kattintás, megkapod a Fuji Instaxod, megvárod, amíg előhívódik, és mehetsz aláíratni. Én az aláíratás végére maradtam, hogy tudjak velük két szót beszélni... hah, most bezzeg nem bénáztam el! :) Komolyan, már majdnem olyan ember látszatát keltettem, mint aki tud japánul! :) Bár, azt hozzáteszem, hogy mikor odamentem hozzájuk, hogy "konnichiwa", akkor az egyikük kijavított, hogy az "konnichi - whaa", szóval... :D Akcentus rulz.

Odamentem Jinhez, és elmagyaráztam neki, hogy a zacskóban lévő pálinka az egész bandáé, meg ez egy pálinka nevű híres magyar oszake, és vigyázzon, mert az alkoholfoka...

- Magas? - vigyorodik el.

- Magas... - bólogatok. - Szóval kiotsukete kudasai.

Ezen vihogott egy sort. Odébb lépek, aláíratok, odébb lépek, aláíratok. Aztán Kazukihoz kerülök, aki addigra már a fél társaságot leölelgette, és akkor elsütöttem a dzsóker mondatomat:

- Karuku daite mo ii deshou ka?

Ami jelentheti azt is, hogy gyengéden átölelhetlek-e, vagy hogy szeretkeznél-e velem, szerencsére Kazuki kapcsolt, hogy mi van, úgyhogy megölelt és meglapogatta a hátam. Aranyos volt....

Erre az énekes rám néz, felvonja a szemöldökét, és széttárja a karjait, hogy hé, mi van már, őt nem akarom megölelni? :D Aztán úgy voltam vele, egye fene, megölelem :)

Ezután jöttek a kérdések, mégpedig azok, amiket előre elküldtünk nekik ímélben, úgyhogy nem értek senkit meglepetések. Viszont vicces volt, ahogy osztották egymást... Az egyik kérdésnél például arra kellett mindegyiküknek válaszolni, hogy mik szerettek volna lenni, és valamelyikük megszólalt, hogy ő kamen rider (tudjátok, mi az, ugye?), de amikor rájött, hogy nem lehet kamen rider, zenész akart lenni. Mire az énekes előre hajolt az asztalon, ránézett, és olyan hangsúllyal, ahogy csak a szinkronszínészek tudják az anime vígjátékokban közölte:

- Baaaaka!

Ezen kívül megállás nélkül röhögtek egymáson, meg ölelgették egymást, szóval kicsit olyan másnapos fiúkolesz hangulat volt végig. A mítü end grítü végén pedig még egyszer lehetett ölelgetni, én nem mentem ugyan, mert jusson másnak több... de aranyosak voltak, na.

Első sorban álltam, az erősítő mögött, amire minden zenész legalább egyszer feltette a lábát, így sikeresen megtaperoltam egy nagyon melegnek látszó (izzadt is Kazuki rendesen!) bársonynacit, egy borotvált lábszárat (látszott, hogy az bizony cőrös lenne egyébként), egy másik lábszárat, meg combot, meg... hát, amit értem. Mellettem lesmároltak egy lányt, meg Kazukinak kiesett egy fülbevalója, azt is zsebre tették. Az élelmesebbjének jutott pengető is, nekem persze megint nem. (Nekem már így kell megőszülnöm, komolyan... amikor Lil felmászott volna a színpadra egyért, visszarángatták. Legalább megpróbálta.) 

Hozzáteszem, fotózni NEM volt szabad, természetesen a fenti kép is csak illusztráció :) És hozzáteszem, eddig elvileg egyetlen koncerten se volt szabad fotózni, de tudjátok mit? Ha Tatsuro simán benyomta a "WTF?" arckifejezést a páromnak, és ha Kaoru simán belefintogott nekem a lencsébe egy badass bemutatással egyetemben, és még egy pengetőt is hozzávágott a homlokomhoz, akkor ki az a Szrkú, akit én nem fotózhatok le? :D Tudom, tudom, persze, rendezés, péescé, ésígytovább, na de kérem, az hogy egyik turnéállomáson mindent szabad, másikon semmit, hogyisvan? És még az event fészbúk oldalára is kiírták, hogy "nyugodtan lehet fényképezni, a srácok imádják, pózolnak is"? (Ami egyébként igaz. Arra a kb. 7 percre, amíg elöl volt a fényképezőm, Kazuki megállás nélkül öltögette nekem a nyelvét, meg csinálta az Aoi sempai pózokat, úgy, hogy konkrétan a lencsémbe vigyorgott. Szerintem baromira élvezte.)

Amikor viszont a szekus bácsi rám dörrent, nagyon ijesztően, hogy NOFOTO, NOFOTO, akkor úgy döntöttem, oké, végülis nem a Gazette jött, csak a C vonalas banda, úgyhogy inkább megpróbáltam élvezni a koncertet, és nem arra koncentrálni, hogyha Alzheimeres leszek, semmim se marad, ami eszembe idézné, hogy valaha itt is voltam. (Lehet, hogy annyira nem is baj?)

Anyway, a koncert egynek elment, az biztos, ha nem lennék fanclub tag és nem járt volna az ingyen VIP jegy, nem jövök el - öreg vagyok én már olyan bandák koncertjeire járni, akiket különösebben nem is kedvelek. A zene a hangosítás verzusz sikítás miatt igazából élvezhetetlen volt, öregedő sztárocskákból meg már láttam szebbeket is. Épp meséltem ma telefonon egy barátnőmnek, hogy olyan ez, a hétéves Szkrúval, mint amikor valamelyik tévés tehetségkutatón Friderikusz Sándor az utolsó két jelölt közül az egyikre azt mondta: "hölgyem, maga huszonkilenc éves, oka van annak, hogy eddig még nem fedezték fel". Ugyanez a helyzet ezekkel a srácokkal is, lehet ezért engem megkövezni, meg ez persze csak egy vélemény, képzeljétek a bekezdés elé, hogy SZVSZ, és persze nincs igazam, istenek voltak. 

Trófea: egy lila gumikarkötő, meg néhány kép. A többségén félrement az élesség, de igazából nem is baj. 

Ja, és mindenki letapizása. Meg egy közös polaroid, amit elteszek a dobozomba, Die mosolya, Kyo mosolya, meg Tatsuro piros tűzoltóautója mellé.