Levendulafeszt

A haul

Tegnap végre lejutottam Tihanyba, ami hosszú évek óta tartó álmom volt, és nagyon boldoggá tett... nem maga Tihany, hanem a kirándulás, a társaság, az idő, a táj... kár volt kihagyni. Az üres hely a buszban még elbírt volna valakit...

Nos, maga a fesztivál egy nagy, boldog kirakodóvásár volt, ahol gyönyörű dolgokat lehetett kapni... én pedig vásároltam is!

 Hosszas nézegetés után ezt a cseréplábast vettem. Nagyobbat szerettem volna, de csak ilyen méretűeket árultak; majd ha egyszer kijutok Erdélybe, hozok onnan tíz literest is... egyébként nevetséges pénzért vettem, szinte már sajnálom, hogy nem kettőt, mert ha megnézem, hogy agyag, égetés, máz, munka, akkor azért ez egy értékes kézműves termék...
Mire lehet használni? Hát, erre még a párom is rávágta, hogy "Kacsára!", és teljesen igaza van. Nyers kacsa- vagy libacombot (vagy csirkét, vagy bármi mást) hagymával, zöldfűszerekkel belepakolunk, hideg sütőbe tesszük, majd magas hőfokon benne felejtjük egy fél napra. Télen nagyon nagyon szeretni fogom, az biztos... lehet benne "sült ragukat" készíteni, szintén a belepakolom és bennefelejtem módszerrel. Száz éve szerettem volna már egy ilyet, úgyhogy most nagyon örülök a fejemnek!

Kézműves mézek, és kézműves, egyedi felespoharak. Gyöngynek nagyon tetszett a pohár, úgyhogy vettünk rögtön kettőt is. A mézekből kaptam kóstolót, nagyon finomak voltak...

Lakásdekor nyárra, és egy csokor levendula az öreg levendulásból. <3

Ajándékba. Csak úgy.

Teák az Erdei Teázóból, ami egy igazán elvarázsolt hely... szó szerint a semmi közepén, két kilométerre bármitől, csak gyalog (meg helyieknek kocsival) megközelíthető helyen... ahol porcelán rózsás csészében kapod meg a teádat, ami mellé ingyen jár a levendulás-diós keksz; ahol olyan tortákat ettünk (epres-csokis, rumos-mascarponés-gesztenyés, túrós-málnás, meggyes-marcipános), hogy a fülünk kettéállt... És hozzá egy pohár jó nagy fröccs, levendulaszörp, házi limonádé. A fogadtatás nagyon kedves volt, a helyszín nem különben. Vissza kell mennünk ide majd a télen is!

Hogy milyen volt Tihany maga? Gyönyörű. Olyan, mint Provance. Barna kővel kirakott házfalak, az ablakból látszik a Balaton, vagy a Belső-tó, ősi burjánzó erdők, ide-oda cikázó nyári szél, és amikor felszaladtam a domb tetejére (már útközben éreztük az illatot), a látvány, a lila kupacokban növekvő levendulák, te jó ég! Már holnap költöznék!

Megbeszéltük tegnap Ichigóval, hogy ilyen helyen szeretnénk meghalni. Majd ha öregek leszünk, feljövünk ide, és lefekszünk a levendulásba. (Szeretem Ichigót, mondtam már? :) ) Mindenesetre tényleg elvarázsolt hely volt, ahol beledőlhettél a levendulabokorba, és a méhek ott zümmögtek körülötted, anélkül hogy megcsíptek volna. (Nyilván relaxált méhek voltak, a levendulától.)

Hatalmas élmény volt... hatalmas. Csodálatos.