A munkacíme Vanishing Vision, ami igen, az első X-Japan (akkor még X) album címe. A végleges cím valószínűleg más lesz. A témát az "Így láttuk Kodályt" című könyv ihlette, mert nagyon tetszett a megközelítése. A jelenlegi (szintén nem végleges) terv az, hogy több elbeszélő lesz, akik leginkább egy életszakaszhoz kapcsolódnak, de persze a más életszakaszok személyes érintettségét is tartalmazzák. A példa okáért, Toshi négy éves kora óta ismeri Yoshikit, így értelemszerűen ő az első elbeszélőm, mint az első és legrégebbi barát, az ő fejezete viszont az egész életművet átfogja, mindenhol felbukkan a kulcsfontosságú részeknél. Az utolsó elbeszélőm Sugizo lesz, az "utolsó barát", neki viszont értelemszerűen kevés információja van 1998 (vagy máshogy véve, 2008) előttről, ergo ő inkább a konklúziókat tudja majd megfogalmazni. (Amelyek persze valamilyen szinten tükrösek lesznek az első fejezettel.)
A történet középen "tükrös", már csak azért is, mert a fő irányvonal az, amikor Yoshiki "átugrik a tükrön", és miközben ő tovább szalad, az árnyéka elfut a másik irányba. Ez lehetne tulajdonképpen az egész cselekményszálnak a mottója is. Maguk az elbeszélők úgy nyilatkoznak, mintha Yoshiki már nem élne. A haláláról nem lesz szó, mert ez természetesen egy igen fiktív közeg, de tulajdonképpen ez egy memoár, "Így láttuk Yoshikit", mi, a saját szemszögünkből, a saját érzékeinken keresztül.
A legtöbb gondolatot természetesen most az első és az utolsó nagy, mammut-fejezetre pazarlom, hiszen ez adja meg a történet keretét. Öt nagy fejezetet terveztem, meglehet, ezek majd követni fogják az albumok címeit, így Toshié lesz a Vanishing Vision, és Sugizóé a Dahlia. (Valahol ez szépen párhuzamba is állítható a mondanivalójukkal.)
A köztes három elbeszélő még variálódik a fejemben. Felmerült ötletszerűen Hide is, de ezt nagyon gyorsan elvetettem. A többi esélyes: Pata, Heath, Hiroshi (Hide öccse), Gackt, és még van néhány Bé-versenyző is az esélyes három fejezetért. Gyanítom, hogy a Pata-Hiroshi-Gackt fog nyerni, nagyjából ebben a sorrendben. Ezeknek a fejezeteknek a koncepcióját a nagy vonalakon túl hanyagolom. A célom az lenne, hogy minden elbeszélő saját stílusban, a saját külön hangján szólaljon meg, ezt pedig muszáj időben és mentálisan széttagolni.
Blogolvasóim nyugodtan kommenteljenek, ez nem is egy béta, inkább egy gamma-változat, kíváncsi vagyok a véleményetekre, még akkor is, ha a sztori vagy a megvalósítás szempontjából irreleváns. Aki szégyellősen kommentel, írjon ímélt, már ha tudja az ímélcímem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése