1998 tavasza volt, és akkoriban csak az iskolában volt internet, ott is csak ISDN vonalon jött, ami 16 gépre vetítve jelentett kb. 5,6kilobájtos letöltési sebességet, ami néha felment 9 kilobájtra is. Floppy lemezekkel jártam be az infólaborba, és ARJ kiterjesztésű darabolt fájlokkal vittem haza a letöltött holmit. IRC nevezetű csetprogramon át tartottuk egymással a kapcsolatot a #sailormoon.hu nevű szobában, ahol mindenki ott volt, aki ma a magyarországi japán zenés, animés, cosplayes életben prominens személy. A "nagyok", amikor a saját munkahelyi vagy egyetemi hálózatukon leszedtek egy animét jobb minőségben, odaadták a "kicsiknek" ajándékba a CD (!) lemezre kiírt 12-16 epizódot egy-egy sorozatból. A kicsik meg egész nap túrták a Yahoo keresőoldalait, hogy letöltési linkeket találjanak. A youtube, mint olyan, nem létezett. A videók linkek, screenshotok formájában voltak fent a neten, és néha maguktól megnyitottak egy olyan lejátszót, aminek nem volt plug-inje az adott formátum lejátszásához.
Nanácska akkoriban fedezte fel a RAM kiterjesztést, ami iszonyatos minőségű volt, de cserébe kicsi. Egy anime opening mindössze 1,2 mega volt, ráfért egy floppyra, egy teljes epizód 8,6 volt, azt már darabolni kellett, és jól kellett időzíteni, hogy az ember 12.15-kor beüljön a gépterembe, hogy a fél négyes zárásig biztos leérjen a fájl, és ne szakadjon meg.
Eme hosszas felvezetés után, melynek célja az volt, hogy érzékeltessem, mennyire nehéz volt akkoriban információhoz, képhez, zenéhez jutni, jöjjön a lényeg: én a Sailor Moonból kiindulva képeket keresgélve Clamp mangák képeihez keveredtem, aztán megkerestem (google sem volt még, heló!) az összes fellelhető információt róluk, és akkor hallottam először az X - The Movie című animéről. Aztán sikerült letöltenem az Opening videóját, és odaszegeződtem a kis iskolai gép elé. Csak egy gépen volt hangkártya, én bedugtam a fülhallgatómat, és néztem, mint Sanyi a moziban.
Kész voltam, mint a mateklecke. Aztán sikerült egynapi yahoozás után kiderítenem (heló, nem volt google, nem volt google translate!), hogy létezik egy X nevű banda, akik az opening videóhoz adták a zenét. (Hozzátenném, hogy nekem addig a japán zene az nagyjából a Do as Infinitynél bezárult, a fene se gondolta, hogy Japánban vannak speedmetal bandák... jó, persze, logikus, hogy vannak, de megjegyzem, 1998 volt, én meg még annyira kislány voltam, hogy rajtam kívül már csak az anyukám hinné el.)
Aztán valahogy megtaláltam ezt a videót is:
És mit tesz egy kamaszlány, amikor ilyet lát? Hát sírva fakad. Aztán elhatározza, hogy neki el kell mennie egy ilyen koncertre. És aztán addig keresgél a neten, amíg rá nem jön, hogy a banda decemberben feloszlott. És akkor azért kezdett magában fohászkodni, hogy bárcsak újraegyesülnének, és újra koncertezni kezdenének.
Aztán a kamaszlány azt kívánta, bárcsak lenne hét évvel idősebb. Bárcsak lenne már bőven húsz fölött, bárcsak elvégzett volna már egy japán szakot, bárcsak kijutott volna időben, hogy még lássa őket, együtt, egyben, hogy bárcsak ott lehetett volna azon a Dahlia Tour Final-on.
Aztán pár héttel később meghalt Hide, és a remény szertefoszlott.
Nekem is örökké 1998 van. Én sem tudok kilépni ebből a time loop-ból. És nem is akarok.
Aztán a kamaszlány azt kívánta, bárcsak lenne hét évvel idősebb. Bárcsak lenne már bőven húsz fölött, bárcsak elvégzett volna már egy japán szakot, bárcsak kijutott volna időben, hogy még lássa őket, együtt, egyben, hogy bárcsak ott lehetett volna azon a Dahlia Tour Final-on.
Aztán pár héttel később meghalt Hide, és a remény szertefoszlott.
Nekem is örökké 1998 van. Én sem tudok kilépni ebből a time loop-ból. És nem is akarok.
"Azt szeretem, akit mindig szerettem."
Már elolvastam néhányszor a bejegyzést, csak még nem jutottam el odáig, hogy kommenteljem is, mert nem is igazán tudom, mit kéne írnom. :) Azt mindenképpen meg kell köszönnöm, hogy megosztottad ezt a kis személyes nosztalgiát, nagyon szeretek ilyeneket hallani/olvasni másoktól.
VálaszTörlés1998-ban én még... nos, félúton voltam a csattogós lepke és a szakadt punk korszakom között. :D Szóval még pici lány voltam... Érdekes, hogy azok az évek, mondjuk úgy az ezredforduló utánig, nagyon összemosódtak bennem, csak annyi maradt meg, hogy folyton költözködtünk, ha nem írtam volna naplót, akkor már meg sem tudnám mondani, mikor hol éltünk. De a zene az nagyon élénken "megvan", arra vissza tudok emlékezni, hogy mikor melyik bandára vagy dalra voltam leginkább rákattanva, sőt, még annak a pontos dátumát is tudom, amikor kitaláltam, hogy na, én basszusgitáros leszek (bele voltam esve Sid Vicious-be, mint vak nyúl a gödörbe... jó, mit hazudok, még most is, de mai fejjel nem kezdenék el miatta basszugitáron tanulni... :D).
Az én '98-am 2002-2003. Volt akkoriban egy osztálytársam, aki Japánból jött, valami üzletember fia volt, és odavolt minden zenéért, amitől a konzervatív szülei a falra másztak. Képzelheted azt a zenei kánaánt! Minden iskolai szünetről CD-kkel és kazettákkal megrakva tért vissza Londonba, rengeteg bandával neki köszönhetően ismerkedtem meg, köztük az akkor még naggggyon kölyökcipőben járó Gazette-tel is, akikről akkoriban még azt sem tudtam volna elképzelni, hogy a Budokanig jutnak, nem hogy a Tokyo Dome-ig... :"D Közben pedig iskola után bandázni jártam a környék punkjaival, koncertekre szöktem ki otthonról a húgommal (a szüleink az életben nem engedtek volna el minket, szerintem a mai napig nem tudják azt sem, hogy a tudtuk nélkül egyszer megjártuk Párizst oda meg vissza - nagyon rossz és felelőtlen gyerekek voltunk, az biztos), és a másik oldalról kaptam a "művelést" európai és amerikai bandákból is. Igazából abban a másfél-két évben voltam a legboldogabb és leggondtalanabb egész életemben, szóval, én azt az időszakot szeretném visszakapni, ha lehetne. :)
((Az AFS-es "beszélgetésünkre" kicsit visszatérve: Na és ki volt olyan hülye, hogy a nagy kínkeservvel összekapargatott spórolt pénzét az utolsó fillérig kidobja egy japán útra, két babával a hasában nekivágjon Tokiónak, csak hogy láthasson már végre egy Gazette koncertet, majd másnap telibe kapja az a bizonyos 2011-es apokalipszis, és csak Kínán keresztül tudjon hazajutni? :D Egyébként én is voltam Hide sírjánál, jobb ötletem ugyan nem volt, mint egy csokor dáliát vinni neki.
És a Luna Shinyája igenis jó pasi. A Lunában mindenki jó pasi, még az a dög Sugizo is! *elvakult fangirl mód* XD
Fú, tényleg jó lenne egyszer leülni és nosztalgiázni egyet, mondjuk én a belga sört nem szeretem, de egy ír pubba bármikor el lehet engem rángatni. Kár, hogy olyan messze lakok... De ha egyszer esetleg Londonban jársz~ ^^
Tulajdonképpen nem sok "régi motoros" ismerősöm van, akik mégis ilyenek, legalább egy óceánnyi távolságra laknak tőlem, ami azért kicsit elszomorító...))
(sz_rami voltam AFS-ről ^^)