Dahlia - konklúziók

Az X Hide álma volt, és nem Yoshikié. Hidének volt fontos az, hogy együtt maradjanak, nem Yoshikinek. Hidét a loyalitás vitte előre, Yoshikit a saját gőgje. Yoshiki sértett volt és dühös, hallani se akart Toshiról, a bandáról, a zenéről, már más projekteken törte a fejét, már megkapta a kezdőlöketet ahhoz, hogy kiszálljon. Hide nem bírta elengedni az X-et, kereste az új énekeseket, akiket Yoshiki rendre lepattintott magáról. Hide az X után magára maradt, egy emberként kellett végeznie öt ember munkáját, amit nem bírt elviselni. Valószínűleg dolgozott benne egyfajta csalódottság, vagy elveszettség, amiért Yoshiki önmagát, a gőgjét, a dühét, a csalódottságát választotta a közös lehetséges jövő helyett. Hide rájött, hogy hiába ő a "legjobb barát", sosem fog annyit érni, mint az "első barát" - az ő mélyrepülésének esélye nem mozdított meg annyi érzelmet Yoshikiben, mint a tény, hogy Toshiban csalódott. Hide elveszettebb volt, mint valaha - miközben helyt próbált állni, többfelé, több helyen, és közben nem csak a közös álom veszett oda, hanem Yoshiki is eltűnt a szeme elől. Az élete véget ért, még mielőtt elkezdődhetett volna. Yoshikinek évekbe telt, míg rájött erre. Az ő gyásza 1998, és azóta is mind a mai napig tart. A lelkifurdalása a kollektív lelkiismeret kivetülése. Az ő álma az lett, hogy Hide álmát éltesse tovább.