A Breakerzes napom nem indult egyszerűen. Rögtön az érkezésem utáni másnap került rá sor, amikor a jetlag még tiszta erővel tombolt, ráadásul egy elképesztően forró napon, 85%-os páratartalom mellett. Ez volt az a nap, amikor én még a helyi viszonyokról mit sem tudva, váltóruha és -cipő nélkül indultam el reggel, aztán csodálkoztam, amikor a csukott cipőben először szanaszéjjel tocsogtam a zoknimat, majd a zoknimat levéve véresre törtem a lábam, és közvetlenül ezután a háremnadrágom pamutcérna varrása is megadta magát, és szó szerint szétfoszlott rajtam. Hiába, ezeket a ruhákat nem 35 fokra és egy forró fürdő utáni lakótelepi fürdőszoba páratartalmára tervezték.
Így hát hazamentem, megfürödtem, átöltöztem, felmértem a harci sérüléseimet, elláttam a sebeimet, majd fogtam magam, és elindultam Oszakába. Szerencsére volt pocket wifim, így a térképpel nem bajlódtam - a helyszín neve ismerősen csengett, Umeda Akaso, hát gondoltam, ez valahol az Umeda Station környékén lehet. Hát tévedtem.
A vonaton kiszúrtam magamnak két helyes srácot, akiken koncertes póló és törcsi volt, és valamiért fejembe vettem, hogy ők is Breakerzre jönnek. És azt is a fejembe vettem, hogy ez egy jó 3000 fős koncert lesz, mert hát mégis Daigoról beszélünk, nem másról. Ehhez képest a két srác egy darabig jó irányba is ment, párhuzamosan a navigációmmal, aztán valahol elvesztettem őket szem elől, és ezzel kicsit az önbizalmam is. Lényeg a lényeg, úgy eltévedtem, hogy a végén kérdezősködnöm kellett, hogy hol van ez az Akaso, mert a környék egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha egy háromezer fő befogadására alkalmas terem csak így felbukkanhatna a sarkon. Aztán egy zegzugos mellékutcában egyszerre csak ott voltam a klub előtt, ami nem viccelek, de egy romkocsma volt, vagy a japán megfelelője.
Épp csak bejutottam és kifizettem a kötelező 500 yenes italpénzt, már majdnem kezdtünk is. Amennyire fel tudtam mérni, nem sok külföldi volt jelen, és miközben a fenti fotót készítettem az amúgy sötét színpadról, odajött egy staffos, hogy kitöröltesse velem. Könyörgöm, az üres színpadot fotóztam le! De Japánban ilyen téren nincs kecmec, nem szabad fotózni, és kész. Maximum van, ahol nem veszik ennyire szigorúan.
Teltházas koncert volt (és egy vagyont fizettem a jegyért a másodkezes piacon!), de így is körülbelül négyszázan lehettünk csak. Én sokkot kaptam, hogy a Breakerz egy ilyen kicsi klubban játszik - hová tűnt az egykori fény és dicsőség? Mindenesetre amikor kijöttek a színpadra, és belecsaptak a húrokba, akkor egy kicsit megenyhültem.
Maga a koncert, mint koncert, nehezen szavakba önthető. Amikor ott voltam, úgy éreztem, hogy alig játszanak valamit, mert állandóan hakniztak és MC-ztek. Nem arról van szó, hogy nem szeretem az MC-zést, de mivel első Breakerz koncertem volt, és a többieknek meg nyilvánvalóan nem, úgy éreztem, én kimaradtam valami fontosból. Nem ismertem a furikat, a belsős poénokat, és Daigo habitusát. Nem mondom, a srác egy élő humorzsák - kedvenc momentumom az volt, amikor elkezdett viccelődni az oszakai várkastéllyal (Osakajo), amiben az "O" a "nagy" kandzsijával írandó, és megkérdezte Shinpeit, hogy neki mekkora az Osakajo-ja, mire Shinpei közölte, hogy neki Chuusakajo-ja van (a "chuu" azt jelenti, közepes).
Aztán persze ment a poénkodás Akihidével, aki szerintem még mindig Daigo szíve csücske. A legviccesebb momentumok közé tartozott, amikor Daigo az encore előtt felmutatta EGYESÉVEL az összes merch cuccot, és kifaggatta a közönséget, hogy kinek mi van már meg, és aki nem vett még meg valamit, az miért nem vette? Felmutatott egy ilyen húzózáras műanyag tasakot, hogy "Tessék, ez tök praktikus, nekem is van, megmutatom, mennyi minden fér bele... látjátok? Itt van benne egy kis fotó Akisamáról. Akisama, neked is van ilyened, ugye? Megmutatod, mi van benne?" Mire mindenki várta, hogy na, Aki meg majd előránt egy fotót Daigoról, mire előhalászta a zsebéből ő is a tasakot, és közölte: "Hát... én a pénzemet tartom benne." Nemadhatokmástcsakmilényegem, mondta erre Nana.
A koncert hosszú volt, emlékeim szerint olyan három és fél órát tartott, noha én ott helyben rövidebbnek éreztem, és úgy voltam vele, hogy játszhatnának több régi számot is. Azért egy Daigo-Akihide csókot megnéztem volna élőben. Nyilván nem ezért vettem a jegyet. Nyilván.
Állítólag ez most a legeslegutolsó utolsó turnéjuk. Daigo legalábbis leszögezte, hogy ez most KOMOLYAN az. Mert eddig nem gondolta komolyan, mi? :)
Setlist:
2. WE GO!
3. Daydreamer
4. DARK NIGHT
5. DEAR LIAR
6. RUN AND RUN
7. Fate
8. 白夜の月
9. My sweet rose
10. SUGER BABY
11. 絶対! I LOVE YOU
12. Cry and Alive
13. NO SEX NO LIFE
14. 灼熱
15. DESTROY CRASHER
16. OUTRAGE
Encore:
17. SUMMER PARTY
18. We are
Helyszín: 6/10
Koncertélmény: 6/10
Közönség: 11/10 (azt hiszem, nekik minden mindegy volt...)
Trófeák: egy kulcstartó.
Trófeák: egy kulcstartó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése