10/3: Akasaka Blitz Halloween

Ez volt az a koncert, amire úgy sikerült jegyet vennem, hogy nem vettem jegyet az ikebukurói Mejibray Oneman live-ra, mert komolyan ráparáztam, hogy többet nem állnak szóba velem a barátnőim, ha nem-fanként odatolom a képem. Mivel 31-ére nem volt programom, ezért úgy voltam vele, hogy egy hétfő esti buli az mindig jó hétindítónak, és négy bandát fogok látni kevesebbért, mint amennyibe egy oneman kerülne. Szóval, belevágtam.

Az estém azzal indult, hogy ellátogattam a Tokyo World Trade Center kilátójába, ahonnan a legszebb a napnyugta egész Tokióban, hogy lefotózzam a Tokyo Tower ünnepi díszkivilágítását, a Diamond Veilt. Ezzel aztán sikerült annyira elhúznom az időt, hogy siettemben rossz vonatra szálltam, és az amúgy 20 percre lévő helyszínen majdnem lekéstem a kezdést. Épp csak annyi időm volt bevágódni, hogy odaloholjak a merch pulthoz, megvegyem a 10 engedélyezett checkimet a kislányoknak, vegyek egy Merry-s tükröt, és már szaladtam is be ezerrel, hogy hátul találjak magamnak egy helyet. Ketten voltunk gajdzsinok az egész tömegben, annyit hozzátennék, és ketten egymás mellett álltunk, ez nyilvánvaló. 

A bejáratnál, amikor elkérték a jegyem letépett cafedlijét, és megkérdezték, ki miatt jöttem (abba a dobozba dobják a cafedlit, és úgy osztják le a bevételt), én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy a Merryért, de ez persze nem volt teljesen igaz, mert őket még kétszer látni fogom a nyaralás alatt, de a Mejinek már akkora volt a kupaca, hogy inkább nem mondtam. Meg a végén még fannak néztek volna. 

Beálltam szépen hátra, és alighogy bedugtam a fülembe a koncertfüldugómat, már el is kezdődött a NoGoD koncertje. Akik aranyosak voltak, és semmit nem tudok róluk, így csak az első benyomás alapján vagyok kénytelen nyilatkozni: kissé túlkorosak és túlsúlyosak ehhez a műfajhoz. Úgy néztek ki, mintha Lolita Komplex koncerten lettem volna: egy rakás zenész-srác, aki azt hiszi, hogy egy kis sminktől népszerűbb lesz, amit tolnak. Tényleg nem volt rossz, de azt hiszem, nem adnék pénzt azért, hogy egy oneman live-on halljam őket. 

Ezután következett első találkozásom a Merry-vel. A Merry egy érdekes banda, igazából sose tudtam őket hová tenni, és reménykedtem benne, hogy face-to-face helyre kerülnek, de nem. Ami a dalválasztásokat illeti, ugyanazt a repertoárt adták le zanzásítva, amit pont egy héttel később a 15-ik évfordulójukon hallottam kibővítve, setlistet így most nem írok, csak az emlékeimre próbálok hagyatkozni. 

Először is, mindannyian jelmezben voltak - többé vagy kevésbé. Gara Kitsunénak öltözött, róka-maszkkal a fején, hagyományos japán esernyővel a vállán, és kimonóban jelent meg a színpadon, a többiek, azt hiszem, zombik voltak... de ez nem derült ki egyértelműen. Ezzel a Halloween téma le volt tudva, maradt a produkció.

Két dolgot jegyeznék meg ezen a ponton: az egyik az, hogy Garának nagyon rossz hangja van élőben, a másik pedig, hogy még annál is közönségesebb, mint amilyennek Youtube-on tűnik. Egyszerűen az első húsz percben felocsúdni sem bírtam a sokktól, hogy mennyire hamis, és mennyire rossz a hangja... mások karaokézni nem mernének elmenni ilyen hanggal. Ez nekem felvételen eddig sosem tűnt fel, és betudtam volna valami betegségnek szívesen, ha egy héttel később nem ugyanazt produkálta volna. Nem akartam hinni a fülemnek, ez nem lehet Gara, Gara nem énekelhet így! És hol van Gara híres stage personája, és ki ez a bugris, aki azzal szórakozik, hogy a tizenöt éves kislányok előtt ide-oda hajtogatja a kimonója szárnyát, és mutogatja nekik a leopárdmintás fecskéjét, meg a girnyó lábait? És mindeközben olyan irtózatos utálat sütött belőle, hogy azt le se tudom írni. Mintha végig azt mondta volna a testbeszédével: "én ANNYIVAL jobb vagyok nálatok, csesszétek meg!".

És amikor már kezdtem azon gondolkodni, hogy kinek passzolhatnám el a 15 éves live-ra szóló jegyeimet, akkor a Chiyoda Line Democracy után elrakták a hangszereiket, Nero ráült egy dobozra, átmentek unpluggedba, és előadták a Heijitsu no Onnát és a Happy Life-ot, nekem meg elindult a szívem a folyékony irányba, és akkor már tudtam, hogy nekem igenis el kell mennem arra az anniversaryra. Megvettek kilóra. Az összes kilómra. És azt a Merryt kaptam, akiknek a cafedlimet adtam.

Ja, és mielőtt rátérek a Mejire, egy vicces Nanácska sztori, avagy nem is én lennék, ha nem bénáznék el egy ilyet. Még NoGoD alatt állt mellettem egy Meto cosplayer lány, tök cuki copfokkal a fején, meg ilyen csíkos ruhában. Leghátul álltam, csak szólok, mert már megtanultam, hogyha nem vagy fan, akkor ott lehet a legjobb dolgokban részesülni, és ott lehet kiszúrni Die-t, meg simán nem kiszúrni Asakawa Sho-t, meg mégis kiszúrni Satochit, és nem kiszúrni még ki tudja, ki mindenkit. Úgyhogy áll mellettem a cosplayer lány, hát Halloween van, istenem, miért ne öltözne be valaki pont Metónak. Aztán még a NoGoD vége előtt kiment a hátsó ajtón, és nem jött vissza. Na, gondoltam, majd visszajön Mejire, mert hátul, ezen a lépcsőszerű emelvényen volt a legjobb a kilátás. Visszajött, éppenséggel, csak nem a közönségbe, hanem a színpadra. Igen, ennyire süket vagyok, hogy nem ismerem meg. Hozzátenném, MÁS SE ISMERTE MEG, vagy ha igen, akkor senki nem adta jelét.

És akkor most rátérek a Mejire. És megint jövök a magyarázkodással, hogy én nem vagyok Meji fan, sose voltam, a neveiket is csak fanficcekből ismerem, nekem nem jöttek be, a zenéjük se, a fizimiskájuk se, és bár Tanukin nagyon jó sztorikat olvasok róluk, jó sztorikat én is ki tudok találni, az nem kunszt, azért még nem fogok hallgatni egy bandát. Nade, és itt jön a nade. 

A közönség, durván 800 ember, szerintem 95%-ban miattuk jött el, aki nem rájuk adta a voksát, az is. Ezt csak abból szűröm le, hogy rajtam kívül mindenki tudta a furikat, és azok a furik, lányok, azok a furik, azok nem a Gazettes furik voltak, nem. Olyan kemény koreográfiát nyomott a közönség, ami kapásból azzal indult, hogy az első szám alatt mindenki 15 métert balra ugrált, majd forogva visszaugrált a helyére, hogyha én előrébb állok, ott bizony áttapos rajtam a 800 ember. Szóval egy tanács mindenkinek: ha nem tudjátok a furikat, ne álljatok előre. Saját érdeketekben. 

Nagyjából ezzel párhuzamosan rájöttem arra is, hogy a hangulat valami eszméletlenül zseniális. Ilyen hangulat csak olyan koncerteken kerekedik, amiken mindenki egy szív, egy lélekké olvadva tudja élvezni a zenét, és itt ez abszolút megvalósult. Én a jobb oldalon álltam hátul, úgyhogy egész idő alatt csodálhattam a hercegnek öltözött Miát, aki, hát ezt beismerem, gyönyörű volt. (Azóta a kislányok megfejtették, hogy nekem Mia azért tetszik, mert 30 év múlva olyan lesz, mint Yoshiki. Én ezt annyira nem látom, de hát ha Meji-fanok ezt mondják, elhiszem nekik.) 

És lehet, hogy aznap különösen érzékeny voltam a közönségességre, de nekem Koichi nagyon over-the-top volt, ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor kb. olyan volt, mint Heath Ledger Joker-alakítása, a túljátszott szájnyálazással és ideges pislogásokkal. Meto - aki miatt egészen jót röhögtem magamon - a sötétbarna loliparókájában irtózatosan cuki volt, Tsuzuku pedig Chuckynak öltözve szintén nagyon jól festett. (Ja, Koichin egy sárgásbarna kimonó volt, nagy szoknyával, és a hajába egy egész fácánkakas volt tűzve, vagy inkább kettő.) 

Amennyire meglepődtem azon, hogy a Merry mennyire rossz élőben, annyira meglepődtem, hogy a Meji mennyire jó. Miért nem mondta nekem senki, hogy ezek tudnak zenélni, és a számaik se rosszak? (Vagy lehet, kifogtam egy best of válogatást, és csak ezért csalóka a benyomásom?) Nekem mindenki csak leszólta eddig őket, és nem vártam semmit a produkciójuktól, ehhez képest meg akkora pozitív csalódás volt nekem, mint ide Lacháza. 

Két dolog miatt nem leszek Meji fan:
1. Én ezeket a furikat nem tudom megtanulni. Képtelenség. Ennyiből már SNSD koreográfiákat is megtanulhatnék.
2. Én ehhez a zenekarhoz túl öreg vagyok. Megvárom, amíg egy kicsit utolérnek, és majd 4-5 év múlva, ha jönnek EU turnéra, fan leszek. Addig a távolból szurkolok nekik. 

A bénaságom emlékére pedig megtartottam egy csekit, jóllehet, ezen nem azt a parókát viseli, amiben én láttam:

És akkor végül a Jealkb. Nekem teljesen olyan érzésem volt, mintha már lettem volna korábban koncertjükön, de nem voltam, ez szinte biztos. Mindenesetre nagyon ismerősek és rokonszenvesek voltak nekem, ugyanakkor végtelenül sajnáltam is őket, mert amikor a frontemberük közölte, hogy "most jelenik majd meg egy új DVD-nk/lemezünk/valamink, és éppen nincs kiadónk, szóval lécci, léccilécci vegyétek meg és támogassatok minket", akkor összeszorult a szívem. És attól kezdve már csak arra bírtam gondolni, hogy itt vagyunk 800-an, ebből 700-an a Mejire vettek jegyet, az fix, és ez valami borzasztó, hogy itt tart a japán indie zenei élet. A visual kei meg fog dögleni, már szerintem a nagy része már üszkösödik is, és ez volt az este során a legnagyobb üröm az örömben. 

Koncertélmény: 10/7.2
Helyszín: 10/9
Hangosítás: 10/6
Bandák külön, és egységben: 10/6.5
Nanácska bénasága: 10/2.800.000.