"A hattyúk. A hattyúk nem közösködnek más madarakkal. "
"Minden reggel úgy kelek, hogy érzem: nem maradhatok tovább
Végül te lennél az, akinek fájna, és én lennék, aki elrontanám
Talán félretenném a büszkeségem, ha most nem a fényben állnék
ahonnan sötétbe borul a színpad alatti világ
és megnyúlik minden földi árnyék
Ha most nem figyelne a világ, talán el is mondanám neked
hogy csak akkor vagyok veled őszinte
mikor lecsukódik a szemed"
"Az igazság az, hogy többször is elbuktam júliusban: az énem, amely változni akar, és az énem, amely nem képes változni. Olyan emberré akarok válni, aki másokért képes megváltozni, és nem saját magáért."
"Nagyon szeretnék egy verseskötetet… rettenetesen… de ezt is valószínűleg elsodorja majd a tény, hogy nincs rá időm."
"Ha visszatérek Japánba, szeretnék… Kiotóba költözni, vagy ilyesmi. Egy hitvány kis lyuk is megtenné. Olyan körülmények között akarok élni, amely illik egy magamfajtához."
"Vannak dolgok, amelyeket életre akarok hívni és megvédeni, akár a létezésem árán is. Mi másnak szentelhetném magam, ha nem ennek?"
"- Sajnálom… - mondom halkan, de Shinji most is csak keserűen elmosolyodik. - Sajnálom, hogy összekuszáltam az életedet.
- Megint.
...
- Ne aggódj… - mondja halkan, de így is hallom, hogy nevet. – Megint hagyni fogom magam. Csak… adj még egy kis időt."
"Talán végre én is tovább léphetnék. Most, hogy látom, nem vesztettem el őt igazán; mindig velem volt, mindig bennem volt, ő is megőrizte az illatomat, a kezem helyét a hátán, két sor kusza foglenyomatot a válla bőrén, tintákat, hajszálakat… Megkaptam a bizonyosságomat, és talán nincs is szükség már folytatásra. Talán."
"- Az ember megváltozik öt év alatt… - feleli. Meg sem próbál mentegetőzni. – Te is… megváltoztál. Megváltódtál. De te vagy a kivétel, és nem az a normális, hogy az ember az évek múlásával tisztább legyen, hanem az, hogy mocskosabb."
"- Nem hazudok… - felelem én is nyugodtan. – De az érzéseim… túl komplikáltak ahhoz, hogy a szavakkal híven lefordíthatóak legyenek."
"Nem a jelenről akartam írni neked, hanem a múltról. Most úgy érzem, mintha elvesztettem volna öt évet az életemből. Nem emlékszem rá, mi történt ebben az időszakban. "
"El akartam mondani neked valamit, amiről még senki sem tud… elkezdtem írni egy regényt."
"Szerelmem, Gion.
Bármit mondjanak is...
Ha álomra hajtom a fejem
víz folyik a párnám alatt."
"Minden reggel úgy kelek, hogy érzem: nem maradhatok tovább
Végül te lennél az, akinek fájna, és én lennék, aki elrontanám
Talán félretenném a büszkeségem, ha most nem a fényben állnék
ahonnan sötétbe borul a színpad alatti világ
és megnyúlik minden földi árnyék
Ha most nem figyelne a világ, talán el is mondanám neked
hogy csak akkor vagyok veled őszinte
mikor lecsukódik a szemed"
"Az igazság az, hogy többször is elbuktam júliusban: az énem, amely változni akar, és az énem, amely nem képes változni. Olyan emberré akarok válni, aki másokért képes megváltozni, és nem saját magáért."
"Nagyon szeretnék egy verseskötetet… rettenetesen… de ezt is valószínűleg elsodorja majd a tény, hogy nincs rá időm."
"Ha visszatérek Japánba, szeretnék… Kiotóba költözni, vagy ilyesmi. Egy hitvány kis lyuk is megtenné. Olyan körülmények között akarok élni, amely illik egy magamfajtához."
"Vannak dolgok, amelyeket életre akarok hívni és megvédeni, akár a létezésem árán is. Mi másnak szentelhetném magam, ha nem ennek?"
"- Sajnálom… - mondom halkan, de Shinji most is csak keserűen elmosolyodik. - Sajnálom, hogy összekuszáltam az életedet.
- Megint.
...
- Ne aggódj… - mondja halkan, de így is hallom, hogy nevet. – Megint hagyni fogom magam. Csak… adj még egy kis időt."
"Talán végre én is tovább léphetnék. Most, hogy látom, nem vesztettem el őt igazán; mindig velem volt, mindig bennem volt, ő is megőrizte az illatomat, a kezem helyét a hátán, két sor kusza foglenyomatot a válla bőrén, tintákat, hajszálakat… Megkaptam a bizonyosságomat, és talán nincs is szükség már folytatásra. Talán."
"- Az ember megváltozik öt év alatt… - feleli. Meg sem próbál mentegetőzni. – Te is… megváltoztál. Megváltódtál. De te vagy a kivétel, és nem az a normális, hogy az ember az évek múlásával tisztább legyen, hanem az, hogy mocskosabb."
"- Nem hazudok… - felelem én is nyugodtan. – De az érzéseim… túl komplikáltak ahhoz, hogy a szavakkal híven lefordíthatóak legyenek."
"Nem a jelenről akartam írni neked, hanem a múltról. Most úgy érzem, mintha elvesztettem volna öt évet az életemből. Nem emlékszem rá, mi történt ebben az időszakban. "
"El akartam mondani neked valamit, amiről még senki sem tud… elkezdtem írni egy regényt."
"Szerelmem, Gion.
Bármit mondjanak is...
Ha álomra hajtom a fejem
víz folyik a párnám alatt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése