Koncertek Japánban 6/3: Commune Vol. 1.

Az augusztus 29-ai Danger Crue Commune eventre úgy érkeztem meg, mint az élőhalott. Előtte két éjszakát töltöttem éjszakai buszon, ami Japánban azért nem kibírhatatlan (nagyjából egy bármilyen repülő business class-ához hasonlítható: teljesen hátradönthető ülés, felemelhető lábtartó, USB és vezetékes kimenet, párna, takaró, teljesen körbefüggönyözhető egyes ülések, éjszakai lámpaoltás, stb.), de azért annyira nem is kellemes. Amikor megérkeztem reggel Oszakába, és elvágódtam egyet kávézni, a néni felajánlotta, hogy inkább feküdjek le hátul egy kicsit, nem fog zavarni.

Mondanom sem kell, hogy kicsit félholtan kóvályogtam el a koncerthelyszínre, ami végre-valahára nem egy háromszáz fő befogadására alkalmas kis klubocska volt. Hanem a NAMBA HATCH!

És ezen a ponton most mindenki, aki japán zenét hallgat, sóhajtson fel egy kicsit. Ízlelgesse: Namba Hatch! Igen, ez az a bizonyos híres-nevezetes Namba Hatch!

Oltári embertömeg, ahol borzasztóan örültem az A-osztályú, és 700-zal kezdődő jegyemnek. Mindenki szépen fegyelmezett sorban áll a maga szekciójában, fel van laminált-táblázva, hová ülhetnek az A és B jegyesek, illetve 200-asával a jegyek számai szerinti csoportok. Nohiszen.

Beengedés után rávetettem magam a merch pultra, de végül nem sok mindent vettem, mert alapvetően én a MUCC miatt jöttem ide, őket meg még két nap múlva újra láttam, úgyhogy nem vittem túlzásva a shoppingot. Annál is inkább, mert még mindig csak egy ("csak" = 13,5 kiló) sporttáska volt nálam, amit még durván 1200 kilométeren keresztül, további három napig egyedül hurcolásztam az országban.

Nem akartam elöl állni, hátul viszont egy lépcsőfeljáró mellett nagyon jó kis helyet találtam magamnak, ahol lehetett támaszkodni, cuccot lepakolni, és nem volt borzasztó a tömeg. Az 500 yenes kötelező beugró után (már meg se lepődtök, mi?) iszogattam a sörömet, amikor elkezdődött az este, negyven perc csúszással, de még így is pontosabban a magyar viszonyoknál.

Girugamesh kezdett, én meg, aki sosem voltam Giru koncerten, csak álltam és néztem, hogy mégis, ez mi a f. Ezek mindig ilyen jók voltak, vagy csak mostanában lettek azok? Szuperek voltak élőben, én egészen padlót fogtam attól, hogy mennyire. Nem vagyok fan, sose hallgattam őket figyelmesebben, nem voltam magyarországi koncertjükön sem, de nagyon-nagyon ihaj volt az egész, mostantól kezdve azért majd figyelemmel kísérem őket...

40 percet játszottak összesen, bemásolom a setlistet:

01. evolution
02. gravitation
03. お前に捧げる醜い声 (Omae ni sasageru minikui koe)
04. 斬鉄拳 (Zan tetsu ken)
05. CRAZY-FLAG
06. Go ahead
07. driving time
08. VOLTAGE
09. Break Down

A második act a Manterou Opera volt, akik szintén nem tartoznak a kedvenceim közé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a fáradtságtól és az unalomtól elkezdtem ábrándozni, hogy jajj, milyen jó lesz nekem Gazette-en, és mennyi klassz merchet fogok venni magamnak. És akkor belém hasított, hogy ÚRISTEN OTTHON HAGYTAM A HERESY KÁRTYÁMAT, minden szart elhoztam magammal, mindenről írtam listát, és pont ezt hagyom otthon? Úgyhogy pánikrohamot kaptam, és attól kezdve a Manterou és a Dezert alatt skype-on próbáltam elérni a páromat meg a szüleimet, hogy adják fel (ott ugye szombat dél körül járt az idő) EMS-sel postára marha gyorsan, mert ha nem ér ide egy hét alatt, akkor engem Ruki nem enged be a koncertre, akár van vásárolt jegyem akár nincs... 

Úgyhogy erről a két koncertről semmit sem tudok mondani. Azért álljon itt a setlist:

Manterou Opera - csak 25 percet játszottak, de ha jól emlékszem, akkor az egyik számnál feljött Miya a színpadra gitározni.

1. Independent

2. Psychic Paradise

3. Rush

4. Round & Round

5. GLORIA

Dezert - 30 perc volt, de egy örökkévalóságnak tűnt. Iszonyatos volt. Az első szám után az emberek fele kiment egy sörért, mert szerintem ők sem bírták. 

1. 嘔吐
2. 誤解
3. 絶蘭
4. 不透明人間
5. 遺書。
6. 包丁の正しい使い方～思想編
7. 秘密
8. 包丁の正しい使い方～終息編
9. ghost

  Aztán jött az est egyik csúcspontja, a D'erlanger. Őket ugye nem kell bemutatnom? És megint jövök az unalmasnál is unalmasabb szöveggel: én nem vagyok D'erlanger fan. És azt hiszem, eddig is okkal nem voltam az. Nyilván jobb helyeken akasztás jár az olyan kijelentésekért, minthogy a Luna Sea "áruházi zene", amire én vásárolni szeretek, de akkor is kimondom: a D'erlanger minden száma tökegyformának hangzott. Akár egy Rúzsa Magdi cédét is hallgathattam volna. Valamelyik számot közösen nyomták Tatsuróval, de én már meg nem mondom, melyiket. És Kyo megkérdezte, hogy ki látja őket először, majd sokkot kapott azon, hogy az emberek fele feltette a kezét, és kínjában azzal poénkodott, hogy semmi gond, ők az egyes számú popzenekar Japánban. A szókincse nagyjából odáig terjedt ki, hogy "Oszakaaaa, Oszakaaaaaa!"

Az estét az mentette meg, hogy Kyo azért elég jó pasi, és eléggé tudja tenni-venni magát, úgyhogy amikor már nagyon ásítoztam (a két napos éjszakai buszozástól, nem mástól!), akkor arra próbáltam gondolni, hogy ő meg Tetsu milyen közel álltak Hidéhez, és mennyire szerették (ez néhány nap múlva elsőkézből is beigazolódott, plusz az, hogy vidáman összejárogattak Yoshiki háta mögött), és hogy én most tulajdonképpen egy koncertnyire vagyok Hidétől, ha már a kézfogásos elméletet kiterjesztem. Szóval összességében nem volt rossz, de azért nem leszek D'erlanger fan. Legalábbis garantáltan nem fogok kígyót tetováltatni a kézfejemre, mint egyesek és mások.

Setlist:

1. Dance naked, Under the moonlight
2. Singe et Insecte
3. Angelic Poetry
4. LULLABY
5. Skelton Queen
6. CRAZY4YOU

És elérkeztünk az este fénypontjához: MUCC! Akik szerintem előléptek időközben az új kedvenc zenekarommá. A Suirennel kezdtünk, ami egy nagyon jó kis kezdő szám, és ha lett volna energiám, akkor még nagyobbat buliztam volna rá - bár így is akkorákat ugrottam, mint egy kenguru. 

Az a baj, hogy nem nagyon emlékszem magára a koncertre. Így jár az, aki nem fotózhat, és csak élvezi a zenét! Rémlik, hogy Tatsuro egy vízágyúval rohangált a színpadon, és rémlik, hogy majdnem minden banda valakije fellépett egy másik bandával, de én már nem mondom meg, hogy ki kivel mit. Bocsi. 

Zárásként a MUCC setlist:

1. 睡蓮 (Suiren -LOTUS-)
2. ENDER ENDER
3. 茫然自失 (Bouzen jishitsu)
4. 遺書 (Isho)
5. 25時の憂鬱 (25ji no yuuutsu)
6. Dreamer from Darkness
7. Ranchuu
8. TONIGHT

u.i.: tudom, ez nem is igazi koncertbeszámoló, hanem inkább csak egy életjel, hogy ott voltam. De mentségemre legyen mondva, tényleg nagyon fáradt voltam, nem fotózhattam, és még el is sírtam magam Manterou alatt, amikor rájöttem, hogy nincs nálam a Heresy kártyám. Élvezni élveztem azért, de nem ez fog bevonulni a legemlékezetesebb koncertélményeim közé. Hacsak azért nem, mert ennyi bandát egymás után sose láttam még.