A Buck-Tickre tényleg csak azért mentem el, mert pont turnézni kezdtek az új albummal, és ráértem aznap este, és mert kíváncsi voltam.
Aznap Harajukuzós napot tartottam, mert épp megjelent a Shikkoku DVD, ezért elmentem először a Like an Edisonba, ahol persze nem lehetett kapni, mert csak annyit hoztak, amennyire előrendelés volt. Így aztán átmentem a Tower Recordsba, ahol pult alól még kiadtak nekem gyorsan egy példányt, de már ott is fogyóban volt. Az egész napos városi bóklászástól megfáradva, az egyre hűlő időben értem Nakanoba, ami a geekek mekkája (ezt annyi helyről mondják Japánban...), de nem volt időm körülnézni, mert éppen hogy ki voltam számolva a kezdésig.
A földszintről azonnal kiszúrtam, hogy k.jó mercsek vannak, és kinéztem magamnak egy pólót, amibe majd egyszer beleférek, és akkor nagyon csinosnak fogom érezni magam, és ezt rögtön meg is vettem. De egy cicás plédbe is bele voltam szerelmesedve, de így az út végén már alig volt nálam cash, és nem akartam erre költeni.
A legutolsó sorban, a legszélen ültem, ami látni nem a legjobb hely, de hallani a legeslegjobb. És még el sem kezdődött a show, amikor már lenyűgöző volt az a molekulát utánzó valami a színpadon:
Az én helyemről úgy tűnt, hogy valami váz van benne, és fel van fújva rajta ez a fehér vászon. A koncert alatt a fémváz folyamatosan változtatta az alakját, mint ahogy a fenti kompilációs videóban is látszik, a koncert felétől nem atomnak, hanem orchideának nézett ki, és a fehér felületére mindenféle mozgó, élő dolgot vetítettek. Zseniális látvány volt, annyi szent.
Kezdés előtt, ahogy besötétedett, és a Cum Uh Sol Nu hangjai megszólaltak, nekem végigfutott a hátamon a hideg, és felállt a karomon a szőr, mintha egy kísértet ért volna hozzám. Aztán a következő pillanatban Atsushi feljött egy lépcsőn.
ATSUSHI, A ROHADT ÉLETBE IS, MÉG A SZÍNPADON SEM VOLT, MÁR BORSÓZOTT TŐLE A HÁTAM. És ez csak tovább fokozódott!
Ha van zenész, akit én sose bírtam, az Atsushi. Atsushi nekem olyan volt, mint a Doktornőnek Gackt, Hyde, és TM Rev, mondjuk összekötve. Ettől még hallgattam Buck-Ticket, csak számomra Atsushi egy rendkívül unintelligens és irritáló alaknak tűnt, aki a szexualitásával manipulálja az embereket. És azt hiszem, ebben tulajdonképpen igazam is volt, de addigra már manipulált Atsushi szexualitása.
Atsushiról azt mondják, hogy a kilencvenes években minden 18-25 év közötti japán nőt megdugott, akivel találkozott. Persze sok 25 fölöttit is, és néhány 18 alattit is, és külföldieket is. És nyilván azokat, akikkel nem találkozott, mert mondjuk nem jártak Buck-Tick koncertre, vagy egy 4000 lelkes faluban éltek Shikokun, azokat nem dughatta meg. De basszus, személyesen én is ismerem az egyik balkézről született gyerekét, és még legalább másik kettőről gyanítom, kicsoda. (Ha Mejibray Miát belevesszük, akkor háromról, mert Mia teljesen úgy néz ki, mint Atsushi lánya, akit ismerek. Műtét nélkül is. Ez csak úgy két hete esett le, amikor a lány felrakott magáról egy szőke fotót.)
Nos, én teljesen el tudom hinni, hogy ez igaz. Eddigi életemben két olyan emberrel találkoztam, akinek nagyon erős szexuális kisugárzása volt. Az egyiküket konkrétan képes lettem volna vadidegenül, társaságban lesmárolni, és nyilvánosan rámászni, úgy, hogy közben ott volt az akkori pasim is. Az valami hihetetlen élmény volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik... hogy ránézel valakire, és egyszerűen akarod vele. A másik ilyen élményem már jóval később volt, és akkor már együtt voltunk Férjjel, és egy hasonló deep impact nem volt rám már akkora hatással, mondhatni, lepergett. De ezen a két eseten kívül én soha máskor nem éreztem ilyet.
Hát Atsushi 250 méteres távon tudja ezt. Én nem tudom, hogyan. Tényleg nem. Még nem volt a színpadon, de engem már megcsapott a kisugárzása. Aztán amikor a színpadon volt, és énekelni kezdett, azt egyenesen a petefészkemnek énekelte. Elmeséltem ezt az élményt egy nagyon jó barátnőmnek, aki azonnal a visszájára hívta fel a figyelmem: képzeljem el, milyen szörnyű lehet így élni. Képzeljem el, hogy mondjuk szeret valakit, és szeretne hozzá hűséges lenni, de nem tud, mert egyszerűen ilyen hatással van másokra. Atsushi szerintem olyan lesz, mint Dzsingisz kán, még pár száz év, és az egész japán lakosság genetikai állományában ott lesz egy darabja. Ő egy szuperpasi. Bár nem szuper pasi.
Ezek után, azt hiszem, nem meglepő, ha azt mondom, hogy bármit csinálhatott volna a színpadon, de ő mégis nagyon jól csinálta. A hangja élőben csodálatos, bársonyos, igazán simogató. És emellett az Atom Miraiha No. 9 egy zseniális album, minden számát imádtam már első hallgatásra is, bár a Cum uh sol nu volt az, amit a legtöbbször meghallgattam róla. Szerintem az egész albumot játszották, és persze néhány régi slágert is. A közönség tombolt, nagyon sok volt a fiú is. Én pedig nem bírtam Atsushiról levenni a szemem.
Pedig Atsushi nagyon közönséges, és valahogy az az érzésem, hogy nem menne el agykutatónak sem. És egy idő után nagyon zavart, hogy minden második szava az, hogy "béjbéé". Nagyon szeretheti ezt a szót. Vajon így hívja azt a 200.000+ nőt is, akiket az ágyába cipel, hogy tovább hintse a magvait?
Azt hiszem, azzal, hogy láttam őt, meg Imait, az életem egy sarka kikerekedett. Osztályon felüli, elképesztő élmény volt, az eargazmusokról pedig ne beszéljünk ezen a ponton. Atsushi szerintem a hangjával is képes megrakni valakit, és a puszta nézésével is meg tud termékenyíteni nőket. Az a szerencsém, hogy olyan hátul álltam, hogy engem biztos nem látott, különben vehettem volna egy terhességi tesztet a koncert után egy hónappal.
1. cum uh sol nu -Frasco no Besshu-
2. PINOA ICCHIO -Odoru Atom-
3. Bi NEO Universe
4. Baby, I want you.
5. MY FUCKIN' VALENTINE
6. El Dorado
7. Jukai
8. Melancholia -ELECTRIA-
9. DEVIL’S WINGS
10. BOY septem peccata mortalia
11. FUTURE SONG -Mirai ga Tooru-
12. THE SEASIDE STORY
13. Cuba Libre
14. Manjusaka
15. Ai no Souretsu
Encore:
16. Kirameki no naka de…
17. Mienai mono wo miyou to suru gokai, subete gokai da
18. Mudai
Encore 2:
19. MISTY ZONE
20. ROMANCE
21. New World
Nagyon hosszú koncert volt, kétszer jöttek vissza, és sose gondoltam volna, hogy a Mudai-t hallom élőben, de valami eszméletlenül zseniálisak voltak. Úgy cakkumpakkum.
Atsushi ugyanaz az embertípus, mint Yoshiki. Az egyetlen különbség köztük, hogy Yoshiki nem szexet sugároz magából, hanem valamiféle narcisztikus személyiségzavarral együtt járó bájt. De nem lehet nem őket nézni. És nem lehet nem őket imádni.
Látni a Buck-Ticket élőben: 10/12
Atsushi szexuális energiája: 10/6.000.000.000.000.000.
Összbenyomás: 10/90. (Beleértve a helyszínt, a mecseket, a közönséget, a hangulatot, és a hangosítást.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése